Én kicsi kincsem

Módosítjuk a mindennapírokegykicsit az írokhaeszembejutésvagykedvemvanra.

Sajna ez van de egész egyszerűen és főleg így iskolakezdéshez közeledve egyre inkább érződik a hatalmas fekete lyuk ereje.

Azé amely beszippant és nem ereszt el addig míg le nem érettségiztél és vagy le nem diplomáztál.

Na jó nem okoskodok meg nem is filozofálgatok.

Megyek...és kiélvezem a szabadság utolsó perceit.

Adios amigos.

Rájöttem...Sirok. A siroki várnál voltunk.

Más:

Totálisan és teljesen Queer as  Folk szerelmes lettem...

Ennyi.

Puszika

Tudom tudom...nem írtam. És elnézést ezért. De rájöttem hogy az életet első sorben élni kell. Mert anélkül kutyaf*szt se tudnék írni.

Szóval azt hiszem szerelmes vagyok...a nagy senkibe. De az érzés az nagyon klassz.

Juj most vagy sokan hülyének titulálnak vagy sokan megértenek.

Remélem az utóbbi. Voltam Cserépfalun onnan átmentünk Recskre a munkatáborba...hát...

És voltunk a Jézus! nem jut eszembe a neve. Egy várnál. Gyönyörű volt. Az RTL új dizájnjában az szerepel.

Szóval ha arra vinne rá a lélek hogy megakarom ölni magam ott tenném meg. 

De jobban vágyom arra hogy aszott aranyos vén nénikeként 100 és afölött fejezzem be földi pálafutásom egy tucat unoka meg egy tucat dédunoka között.

Most megyek de ti vigyázzatok magatokra.

 Bonjour

Adj egy percet, beugrom a telefonfülkébe, átveszem a harisnyámat és megváltjuk a világot! Helyszínelők 

Sajnos nem mindig válnak valóra az álmaink, viszont az igaz barátaink mindig mellettünk állnak, hogy kijózanítsanak. Bradshaw, Carrie

Halihó gyerekek! Lássuk csak lássuk csak...kezdet.

Nem egy új kor kezdete és nem is egy új életé. Szimplán csak valaminek a kezdete ami még nekem is új és még én sem értem. Majd ha megértettem akkor el is mesélem miről van szó.

Mindjárt suli-megint. Egyrészt nyomasztó másrészt pedig izgalmas mert hát csak megint találkozol az osztállyal és megláthatod mennyit változtak. Meg hát nagyon is örülök...sikerült nem meg buknom és átléphetek a gimi 3.-ik osztályba. Gyorsan repült az idő. Nagyon is. Mintha még csak tegnap lett volna hogy elballagtunk 8.-kból. De hát ez van. Felnövünk mi is belevágunk a nagybetűs Életbe. Engem ez néha borzasztóan le tud törni de csak pár pillanatra. Utánna belegondolok hogy így vagy úgy de ennek így kell lennie és hogy klassz dolog.

Sziamia most megyek...

Úgy néz ki a kezdeti nehézségeket lassan lassan leküzdve majd csak kezd folyamatossá válni a blogolásom. Blogolni...olyan hülye szó. Nekem speciel mikor kiejtem a számon teljesen olyan érzésem támad mintha hányni készülnék. Oké témát jegeltem mert kicsit undi. És amúgy meg tök mindegy. Próbálkozok az írással és egyéb ehhez hasonló dolgokkal. Bár kicsit kritikus vagyok magammal néha túlontúl ezért...általában nem mutatom meg senkinek mert félnék lefikáznak...bocs azt hiszem magam sem tudom már miket fecsegek...késő van. Holnaptól már értelmesen is fogok írni nem csak folymatosan.

Pussz 

Hm...készítettem blogot és elfelejtkeztem róla. Beakartam lépni és kiderült a jelszót sem tudom. Nos most már minden rendben és készül az első bejegyzésem. Hipp hipp hurrá!!!

Életemben semmi komoly változás nem történt. Kicsit kivagyok és lestrapált. Az idő és a meló közreműködésének köszönhetően. Az unalom meg meg környékez és próbálok vadul ellen állni. Ezért írok és zenét hallgatok meg olvasok. Nagyban szerepjátékozom és úgy néz ki nem is rosszul. Küzdök továbbá még az öcséimmel...főleg a hierarchiakialakítása véget pluszban és nem utolsó sorban az életben maradásért. Most apuéknál vagyok/vagyunk itt azért nagyobb a nyugi jobban ellehet vonulni. Ráadásul Mimi (a számítógépem) vírusos és most telepítik újra itt tudok csak netezni. Most lelépek mert go home. Ciao.